A tinktúra a főzetnél sokkal koncentráltabb gyógynövénykivonat, melyhez vizet és alkoholt vagy glicerint használunk a növények alkotóelemeinek megőrzéséhez. Minden növény esetében más a megfelelő víz, alkohol és gyógynövény aránya, attól függően hogy milyen anyagokat szeretnénk kinyeri.
Az alkoholtartalom lehet 25% egyszerű glikozidok és csersavak esetében, de akár 90% is lehet gyanta és gumi kinyerésénél, amik pl. a körömvirágban vannak.
Tinktúra készítéséhez használhatunk akár vodkát, brandyt vagy gint is, melyek 45% alkoholt tartalmaznak és remek kivonatoló és megőrző anyagként működnek.
Használhatunk friss vagy szárított, apróra vágott vagy morzsolt gyógynövényeket.
Elkészítés:
Tegyük a növényeket egy nagy befőttesüvegbe és öntsük rá az alkoholt vagy az alkoholos vizet. Ha szárított növényeket használunk, akkor egy rész növényhez öt rész folyadékot öntsünk, míg egy rész friss növényhez két rész folyadékot tegyünk.
Tehát 1 liter kamillatinktúra készítéséhez vegyünk 200 gr szárított virágot és öntsük fel 1 liter folyadékkal.
A kamilla 45%-os alkoholt kíván, így a brandy és a vodka jó megoldás lehet.
Öntsük a folyadékot a virágokra, zárjuk légmentesen az üveget és hagyjuk naptól védett helyen legalább két hétig állni.
Naponta rázzuk meg az üveget. Két hét után szűrőn nyomjuk át az összes levet, a növényeket pedig dobjuk ki.
A tinktúrát öntsük át egy sötét üvegbe és hűvös helyen tároljuk.
Használhatunk tiszta almaecetet is tinktúrák készítéséhez, mivel az ecetek jó oldó-és megőrzőanyagként szolgálnak. A málnaecet például hagyományos gyógymód köhögés és torokfájás esetén.
Glicerint is használhatunk. A glicerinalapú tinktúrák édeskés ízűek, így a gyerekek is szívesen fogyasztják.
Öntsünk egyenlő arányban vizet és glicerint a kiválasztott gyógynövényekre úgy, hogy a növények és a folyadék aránya azonos maradjon az alkoholos tinktúráéval. A vizesebb, friss gyógynövényekhez, mint pl. a fehérmályva és a martilapu, 80% glicerin szükséges, hogy elkerüljük a tinktúrák megromlását. A borsmenta, a citromfű, a levendula, a rózsa, a bazsalikom, a bodzavirág és a macskakarom a legalkalmasabbak ehhez az eljáráshoz. Ha biztosra akarunk menni, hogy glicerin tinktúránk ne romoljon meg, használjunk 80% glicerint és 20% alkoholt.
Mivel a tinktúrák koncentrátumok, elég, ha napjában csak keveset veszünk be belőlük. Az adagok 5-10 csepp és egy teáskanálnyi mennyiség között változhatnak, amelyet kis langyos vízbe, gyümölcslébe vagy teába keverhetünk bele.
Napi 3-6 alkalommal ihatjuk, attól függően, hogy krónikus vagy akut problémát kezelünk.
A tinktúrákat fürdővízhez is adhatjuk, vízzel elkeverve borogatásként, szájöblögetőként vagy gargarizálóként használhatjuk, de krémekbe keverve is szolgálhatnak gyógyírként.
A tinktúrák, bár készítésük időigényes, könnyen tárolhatóak. Aránylag kevés helyet foglalnak és ha nem tartjuk hideg, nyirkos helyen, korlátlan ideig elállnak, bár legjobb az első két évben felhasználni őket.
Vastagtalpú serpenyőt forrósítsunk fel, majd öntsünk bele fél csésze napraforgó magot. Keverjük folyamatosan, a lángot mérsékelhetjük. Amikor szép aranybarna lesz, tegyük félre.
