Paleolit
A paleolit táplálkozás az emberi genom számára legmegfelelőbb ételek fogyasztását javasolja. Rengeteg alapanyag áll rendelkezésre a természetből az alacsony szénhidráttartalmú étkezés sokszínűvé és változatossá tételéhez, úgy mint a paleolit korban, mikor mezőgazdaság hiányában a termesztett gabonák és a tenyésztett állatok teje nem állt rendelkezésre. Ezekhez az új, gazdaságban megtermelt élelmiszerekhez az emberi emésztőrendszer nem tudott alkalmazkodni pár évezred során, maximum eltűrni tudja azt. A mai kor emberét sújtó betegségek gyökere leginkább a bevitt, nem megfelelő táplálékokból ered. A problémákat okozó élelmiszerek kiiktatásával az emberi szervezet regenerálódik és visszatér egészsége.
A vadhúsokon túl fogyaszthatjuk a tenyésztett növényevő állatok húsát és zsírját, halakat, kagylókat, tojást valamint több száz növényt és / vagy azok terméseit, köztük gyümölcsöket, zöldségeket, gumókat, csonthéjú terméseket, magokat, gombát és gyógynövényt.
Vannak azonban kifejezetten kerülendő élelmiszerek, mint például:
gabonák és gabona származékok, rizs, burgonya, kukorica, hüvelyesek (bab, borsó), általánosságban tehát a magas szénhidrát, glutén és keményítő tartalmú élelmiszerek, cukrok.
A vegetáriánizmus és annak irányzatai
A vegetáriánizmusról számos ókori feljegyzés számol be. Már akkor is egy tudatos életszemlélet részének tartották.
A vegetabilis latin szó magyar jelentése növény. Így joggal gondolhatnánk, hogy a vegetáriánus táplálkozás kizárólag növényi ételek fogyasztását jelenti. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem minden vegetáriánus utasítja el az állati eredetű étkek fogyasztását. A vegetáriánus életmódot általában két okból választják az emberek.
Egyik részük vallási, világszemléleti, vagy tradicionális okok, vagy ezek összessége miatt.
Más részük viszont nem igazán választja, hanem kényszerűségből jut nekik egészségi-, vagy anyagi helyzetük miatt.
- Vegán
A vegán a legszigorúbb vegetáriánus táplálkozási forma. Ez egy olyan étkezési szokást jelent, ami kizárólag nyers növényi ételek fogyasztását engedélyezi, pl.: zöltségek, gyümölcsök, gabonafélék. Elutasít minden állati eredetű táplálékot, még a mézet is, valamint az ételek hőkezelését. A vegán táplálkozási forma régóta létezik, de 1944 óta nevezik így.
A vegan kivüli csoportokra általánosságban igaz, hogy bizonyo ételek pl.: főzelékek, levese, kenyerek elkészítéséhez alkalmaznak hőkezelést és az élelmiszer tartósítás egyes fajtáit, mint pl.: savanyítás, aszalás, hűtés, vagy fagyasztás.
- Lakto-vegetáriánus
Lakto vegetáriánusoknak azokat nevezzük, akik a növényi ételek mellett fogyasztanak tejet és/vagy tejterméket. Sok esetben nem tehéntejet, hanem inkább kecsketejet és az abból készül termékeket fogyasztják. Ők már nem csak "nyerskoszton" élnek, hanem sok párolt zöldséget, főzeléket is fogyasztanak.
- Ovo-vegetáriánus
Azt tekintjük ovo-vegetáriánusnak, aki növényi ételeken kívül fogyaszt tojást és abból készült ételeket is.
- Lakto-ovo-vegetáriánus
Az előbbiekből már biztosan sokan kitalálták, hogy kik tartoznak a lakto-ovo-vegetáriánusok csoportjába. Azok a vegetáriánusok, akik tejet és tojást is fogyasztanak, de húst nem vesznek magukhoz.
- Semi-vegetáriánus
A semi-vegetáriánusok a legliberálisabb vegetáriánusok. Náluk a fogyasztható ételek köre kibővül a fehér húsokkal (csirke, pulyka, hal stb.). A vörös húsoktól viszont (disznó, marha, birka stb.) tartózkodnak.
Makrobiotikus táplálkozás
A makrobiotikus táplálkozásról általánosságban elmondható, hogy egy kicsivel bonyolultabb táplálkozási forma mint a többi vegetáriánus irányzat. Alapvetően csak organikus táplálékot vesznek magukhoz, melyek alapanyagait biogazdaságokban állítják elő. Ezekből az alapanyagokból és a belőlük készült élelmiszerekből szinte személyre szabva állítja össze az étrendet egy makrobiotikus tanácsadó. Komoly helyeken ez úgy működik, hogy a "páciens" elmegy egy tanácsadóhoz, aki alaposan kikérdezi. A válaszokat kiértékelve a tanácsadó előír egy szigorú étrendet és recept listát ad az engedélyezett ételekről, valamint gyakorlati képzésben (főzőtanfolyam) részesíti az érdeklődőt.
A makrobiotikus táplálkozás alapgondolata az, hogy minden ennivaló, legyen az növény vagy állat.
A másik alapelv, hogy immunrendszer erősítő, sav-lúg egyensúlyt fenntartó ételeket kell a szervezetbe juttatni.
Figyelembe veszi a természet körforgását és az adott évszak emberi szervezetre gyakorolt hatását. Ennek megfelelően pl. télen egy kicsivel több zsírt és szénhidrátot fogyaszthatnak, a zöldségek közül pedig a gyökeresek kapnak nagyobb hangsúlyt.
Nyáron a friss helyi gyümölcsök és zöldségek szerepe nő meg inkább. De alapvetően minden évszakban a gabonákból készült ételek alkotják a táplálék fő részét.
Forrásanyag és bővebb tudás:
Bükkerdő Gerely "Csíra ABC" könyvében, melyet ezúttal is ajánlok mindenki figyelmébe!
